A nap verse

Egyedül ülve egy kávézóban levelet írok magamnak.

Ezüst cérnám elfogyott régen, nem vezet erdei ösvényen.

Ne gyere hozzám, ne közeledj! Az ősz hulló levelein megírom, amit akarok.

A MAGÁRAMARADOTTSÁG SAJÁTOS HELYÉRÕL, AMIT Õ LESENKNEK MOND, VALAMINT EGY ANGYALLOBOGÓRÓL ÉS EGY MEGVAKULT TÜKÖRRÕL

Te, aki tudsz vezetni, fékeznél, ha egy kesztyű

kialudtak bennünk az álmok

tudod, békére találok a hangok között a fejemben.

Ha éjféli órán hirtelen hallatik egy láthatatlan kórus bevonulása

Levetett álmaimat Beissza a párna, Tollai között Alszanak tovább.

csak szellemileg ne nőj fel soha! ne legyél szerelmes, a világért se költő!