Czébely Lajos: Magántörténelem kéréssel
Ültem a folyó partján, hullámzott a vízen tekintetem,
Ültem a folyó partján, hullámzott a vízen tekintetem,
Lesz bőven arany és nárdus – hirdette fennen a május,
Megkondul bennem darabos haranggal: Ne fogjon rajtunk ostoba erőszak Önfeladón az elgyávult alázat – Inkább a gleccserek porlasztó árja Amely zuhogva hull a mélybe törve Mintsem hitványmód jutni a tetőkre Ó, hogy ebben az eszement világban A sztárbunkóktól hangos levegőben Hol emberhez méltó szabadság helyett Csak az elmoslékolt szabadosság él S vezérelt cél, hogy vesszen,…
Ágyamban reggel, mondd, ki járt? Üvegfestő, friss, fényes hajnal.
Árnyék hazában árny vagyok, sötét Űr, bár a Nap ragyog.
Csak titokban járt itt a nyár, kigombolt blúzban állt elő.
Füstködön át perzsel a nap. Elhal, porba öltözik a szegfûvirág.
Az ég alatt kihűl a tó, – az ember steril tükrébe dermed.
Kiesett kezemből az Idő.
valami szép volt valami nem
End of content
End of content