A nap verse

Felsorakoznak előttem kristály-völgyek, jég-atomok,

Felperzselt mezőn verdes az árnyam.

Én azt hittem, enyém a tenger, amelynek mélyén a gyöngy terem.

nem pózol a kõ bástyába der med ölel ha ölel a fóti föl

Se szép, se jó nem vagyok,

Nem lehet tudni, a szelet ki vetette.

jáde-hold ül pihenni a hegyre álmok borzolnak vizek menti nádat

Verslábakra cipőt húzni

Vagyunk a rángó békaláb

Gyúljon csillag: