Vörösmarty Mihály: Remény s emlékezet
Meddig vezérlitek háborgó éltemet, Meddig lebeghet még hajócskám köztetek,
Meddig vezérlitek háborgó éltemet, Meddig lebeghet még hajócskám köztetek,
Kapuban zörget a tél szele, ilyenkor édes a vadkörte, berkenye,
Egyik olaszóra során, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell,
Körül az ég, a lila ég, robog, robog a Perc-vonat.
Két karodban ringatózom csöndesen.
Elsuhannak a felhők, suhannak messze.
Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Tüskéshátú sün barátom, merre jártál, mondd, a nyáron?
Hátam mögött – szívem is hallja, törik az őszi fű, Te jössz, tudom. Miről? A lépted nesze is gyönyörű.
End of content
End of content