Penckófer János: Lyra Societatis
(Vénül a vidéki tanárnő)
A nap verse
Pák Diána: Hagyni
Hosszan kell szívni, hagyni, Hogy hasson. Hagyni az életnek
Finta Éva: Mezei beszéd
– én ártatlan vagyok én ártatlan vagyok –
Lengyel János: Aki nincs sehol (megzenésítve)
Van, aki elmegy, És mégis marad. Képzeli, lépked, Véli – szabad! Gazdagnak látod, Mert messzire jut, Irigyled érte, S ő előled fut. Van, aki marad, Mégsincs sehol. Arcán a kendő, S kendőn a por.
Marcsák Gergely: Társadalom
Véges számú halmazok sűrű ködébe süpped a gyermekek lába.
Bakos Kiss Károly: Bambuszág madárral
Könnyű madár hull, lebben az ágon. S bomlik a táj, mint éjjel a selymek.
Zselicki József: amikor…
mikor a költő hallgat mert muszáj
Csordás László: Lolita
(Humbert Humbert kétségek közt) Mért szeretnéd, hogy írjak néha rólad, hogy versbe szedjem gyönyörű alakod? Talán örömöt okoz pár papírlap, talán őriznek majd a halott sorok? Bocsásd meg, hogyha cinikusnak tűnök. Hidd el, nincs szükséged ilyen kacatra, – mert nyelvem is (nézd csak!) ellepik a bűnök, mikor gondolatomban kacagva, nimfácskám, arcod újból feldereng, s mintha…
Becske József Lajos: Feljegyzés
Szállnak rád szürke varjak, tépik gyönyörű szíved –
Finta Éva: Séta a beregszászi temetőben
az égről teljes fényét rám veti a napgolyó és káprázik szívem a múltba tántorodnak képei
End of content
End of content