Kenyeres Mária: Történet
Utamat kerestem, de a tomboló viharban ígéretét se láttam.
Utamat kerestem, de a tomboló viharban ígéretét se láttam.
Mint nyárfák hárfázása nyári éjen, Olyan magányos és olyan talányos Elzengő ifjúságom, vert reményem.
Piros Piros az alma, piros a meggy.
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad.
Hang-kő-omlás az éjszaka.
Mostan színes tintákról álmodom.
Már sejtem őt, ha a lágy alkonyatban A felhőt nézem, mely violaszínben Valami távol muzsikára ballag Egy ismeretlen rétre, messze innen.
Tied ez a márciusi hóvirág az asztalodon.
Sándor, József, Benedek baktatnak az úton,
Vörös sugár a hegyre hull Sziszegve vár a pirkadat Követ viszek ruhátlanul Tekergő olajfák alatt
End of content
End of content