Kovács Vilmos: Folytatás
Neked mondom el, ki eljössz majd, hogy kiásd a földből a múltad.
Neked mondom el, ki eljössz majd, hogy kiásd a földből a múltad.
Midőn még szerelemképes voltam, s öleltük egymást ínszakadásig, belsődben boldogan barangoltam, nem készült helyedre még a másik.
valami szép volt valami nem
a tiszta szó erejében hiszek
„Majd ha… hazug álmok papjai szűnnek.” V. M. Lőhetnek hátba, halántékon, Nem ők hozzák el jövendő halálom.
Miféle mennyei behívót kaptál!
A kiskutyát a vízbe fojtják…
Nem volt ápolt a keze, Csak a munkától mindig fáradt, Eres.
Csontszínű látszat a világ.
porból maszatoltad képpé, fényképpé, ó uram,
End of content
End of content