A nap verse

Omoljatok ti gyöngyök, bús csillagok a habba már. Úgy lángol a vörös köd, úgy tündököl a láthatár;

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Lepkeszárnyon szálló órák, boldog percek voltanak, mikor együtt álmodoztunk a virágzó hárs alatt.

Szokatlanul nyugalmas most a reggel; az úton csak vigyázva járhatunk, mert a hajnali eső arany csigákat