A nap verse

Köszönöm, édes anyanyelvem, Te gyönyörű, egyetlenegy,

Harmatgyöngy réteken selymek suhogása, két délibáb,

“A nyár hevétől langyos még az aszfalt, de zörögve landol már a falevél.

Elnyűtt székem, ócska asztalom

Lépdel az ősz, fáim rázza.

Sötétben bujdosó fájdalom vagyok,

boldogan ring a szálerdő képe. Lopózva bujok ezer kusza bozóton át

Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca.