Kovács Vilmos: Ablak
aztán már nincs is semmi csak a csillagbójás közöny
A nap verse
Tárczy Andor: Már nem az a játék
Ez most már nem az a játék. Te engemet, én tégedet.
Sáfáry László: Zúzmara
Jól éreztem magam veled, de most már indulok haza.
Ferenczi Tihamér: Felvillan
Ó, tél: pőrére vetkőznek fehér műtődben a földek.
Lőrincz P. Gabriella: Lampert háza
Átölelhető, parányi Otthon.
Vári Fábián László: Napfelkelte
Mint mikor a könyvet tűz emészti, leveleit láng lapozza végig,
Marcsák Gergely: Gyorséttermi anzix
T.-nek Mondtam volna, hogy szép vagy? Hazugság.
Füzesi Magda: Fátum
A napok, mint felbőszült óriások köröttem falként összeugranak.
Csordás László: Elmúlás
Mikor reggel kinézek ezen a koszos ablakon, Te jutsz eszembe. És az, hogy nem hitted el: Van ablak a szobámban. Elmosolyodom. Kint cseperegni kezd az eső. Talán hiányzol. (Azt hiszem, élveztem a sört veled, meg Hogy főzni tanítottál, pedig tudtad jól, Teljesen tehetségtelen vagyok ehhez.) Zuhog. Újragondolom eddigi csókjainkat. Lehettek volna édesebbek. Lehettek volna. De nem voltak. Megtagadjuk egymást. Te is Érzed, bár…
Vári Fábián László: Orromból a szél
Mikor az erdő égni kezd, S ropognak a fák csontjai,
End of content
End of content