Radnóti Miklós: Április
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad.
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad.
Hang-kő-omlás az éjszaka.
Mostan színes tintákról álmodom.
Már sejtem őt, ha a lágy alkonyatban A felhőt nézem, mely violaszínben Valami távol muzsikára ballag Egy ismeretlen rétre, messze innen.
Tied ez a márciusi hóvirág az asztalodon.
Sándor, József, Benedek baktatnak az úton,
Vörös sugár a hegyre hull Sziszegve vár a pirkadat Követ viszek ruhátlanul Tekergő olajfák alatt
egyre rosszabb versek akarják magukat megíratni porosodnak gondolataim
Betűk és ajkak fennen hirdetik: Hogy a világ órjásilag halad; Mondják: az ember, ez erkölcsi lény, Tökélyesebb lesz minden perc alatt.
Magaslaton, felhők alatt kicsiny, kopár viskó halad a kárhozat színes útjain,
End of content
End of content