Penckófer János: Aprócska fohász…

…hogy a közös fájdalmaknak
közös mondata lehessen,
hogy a nagyra növő énben sokan felismerjék
arcukat

„Engedj a fájdalomhoz,
Édesistenem, engedj
az aprócska csodához,
ami nyit és zár a
mondatok és világok
között.

Annyiféle szerepet
vállaltatott velem e kor,
hogy közös rémtetteinkről
beszélni már csakis az
énrenyitó vers fájdalma
képes”