A nap verse

Tisztul az ég, vihar könnyei sehol, Indítékok sora előz, futtában, idővel.

olyan vagy, mint én, vonz a sötétség, nem bírsz másfelé nézni. nem akarok,

Nincs könyv olyan drága, Hogy olcsó ne lenne, Annyi, annyi kincs van benne.

Álmot látok azóta… Azt mondják, szemembe visszatért a fény.

Tűzlépteinktől meghajlanak az erdők. Új fákat ültetünk te, meg én.

Bolondos egy hónap április hónapja, hol kalap a fején, hol báránybőr sapka.

Épp csak hogy beléptem a házba Amikor kitört az a Vihar

Jó lenne még egyszer Lánykának lenni, Játszani bújj, bújj zöldágat.

Halhatatlan folyamat.