Jónás Tamás: NŐPARA
Nők nincsenek. A szám remeg. Nők nincsenek. Vannak anyák, és vannak leányok. És rengeteg Istennő, akikben kín remeg. Nők nincsenek.
Nők nincsenek. A szám remeg. Nők nincsenek. Vannak anyák, és vannak leányok. És rengeteg Istennő, akikben kín remeg. Nők nincsenek.
Sáncban a hóvíz könnyű hajót visz,
Ha Zsuzsanna napján pacsirtadalt hallasz,
Ezt hordtad hát magadban, ez nem lettél soha élve: most, részeidre hullva megannyi tört felszín felmutat.
1 Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Szállnak a varjak. Külön-külön és mégis egy gomolyban.
Ma ébred álmából a hétalvó medve,
Újra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó: csordul, utat váj.
Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy.
„Állj meg.” Ordít utánam az éjben Cafra sereggel a Tegnap. „Állj meg.” És én megyek, megyek.
End of content
End of content