A nap verse: Czébely Lajos: Haikuk: árvíz után
vízözön nyománszétázott nevetésem
vízözön nyománszétázott nevetésem
A házak lopott meleggel rámlehelnek,s a napfény közöttük aléltan tántorog.
A hagymaszag a fél gangot belengi,
nagyranyűtt pulóvervagy rajtam
Virít újra a tulipánfa
Harsogó szerelmekszivárványos útján
Emberiség a nevem,s villanykörte vagyok.
odahajolni egy levéhezerezetébe ágyazódni
Ó, Édesistenem, hát ez a Fiak Hídja,s akkor ez a teremtésmélységű
Irigy a gőgös a halálos ágyán,kinek fény gyúlt az életében.
End of content
End of content