A nap verse

Apámba beleroskadtak az évek, Homlokán a gondok feketék,

reggelről reggelre

Egyedül ülve egy kávézóban levelet írok magamnak.

Ezüst cérnám elfogyott régen, nem vezet erdei ösvényen.

Ne gyere hozzám, ne közeledj! Az ősz hulló levelein megírom, amit akarok.

A MAGÁRAMARADOTTSÁG SAJÁTOS HELYÉRÕL, AMIT Õ LESENKNEK MOND, VALAMINT EGY ANGYALLOBOGÓRÓL ÉS EGY MEGVAKULT TÜKÖRRÕL

Te, aki tudsz vezetni, fékeznél, ha egy kesztyű

kialudtak bennünk az álmok

tudod, békére találok a hangok között a fejemben.

Ha éjféli órán hirtelen hallatik egy láthatatlan kórus bevonulása