A nap verse

Istenem. Az az alkony.

És jött a vöröshajú lány Két ösztövér tehén megett. Testükre vad port szórt a táj. Bőgették egyre az eget.

Egy napon minden óceán Kiszárad majd és minden tenger.

Kilépsz egy ajtón s már nem vagy otthon. Átlépsz egy határt és nincsen hazád.

Honnan tudhatná azt a kő, mit rejt belül s mi lesz a sorsa,

A templom kárpitja hiába hasadt, A pénzváltók járják a táncot.

híg levegőben fuldoklik a meleg lerázza az égből a teliholdat

Gyöngyöt sír a téli éjszaka, széttáncolja táltosok hada,

Hiába minden áldozat, A nagy bűnt még nem ismered.

Rám tör, orvul bűvöl zord téli sejtelem.