Bakos Kiss Károly: November
Lépdel az õsz, fáim rázza.
Lépdel az õsz, fáim rázza.
ha már minden eltörik, ha már minden elszakad,
Egy névtelen levél palimpszeszt változatára
Így Sírva mosolygón
visszahozta a tálat benne vizecske szárad
Ha lesz majd vágyad
Itt kínok laknak meg örömök A szélben álmok járnak este
A dombtetőn fenn még fogható az éter De idegen szó zúg csak a frekvenciákon
Megyek az úton: sorompó, fülemben bömböl a zokszó.
End of content
End of content