A nap verse

Az este hűvös, csillagos,

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek – belepusztulok. Bármi lesz veled:

tökéletlenségem csokrai bánthatóságom ágai

A kényszer összehozott minket végül megint.

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

mint az egymás felé nyújtozó fák, úgy próbáltalak elérni. hová tűntél?

Tisztul az ég, vihar könnyei sehol, Indítékok sora előz, futtában, idővel.

olyan vagy, mint én, vonz a sötétség, nem bírsz másfelé nézni. nem akarok,

Nincs könyv olyan drága, Hogy olcsó ne lenne, Annyi, annyi kincs van benne.