Kenyeres Mária: Csoda
Álmot látok azóta… Azt mondják, szemembe visszatért a fény.
Álmot látok azóta… Azt mondják, szemembe visszatért a fény.
Tűzlépteinktől meghajlanak az erdők. Új fákat ültetünk te, meg én.
Bolondos egy hónap április hónapja, hol kalap a fején, hol báránybőr sapka.
Épp csak hogy beléptem a házba Amikor kitört az a Vihar
Jó lenne még egyszer Lánykának lenni, Játszani bújj, bújj zöldágat.
Halhatatlan folyamat.
Minden nap esttel végződik. Minden zaj csenddel végződik. Minden valami semmivel végződik
Templomba vágyom, De a súly, Mit tíz éve már Lábamon hordok,
Eljött az óra, sötét hatalom órája, megtette akaratát, a kárhozat fia. Süllyedt az ember bűn legsötétebb mélyére, kezet emelt szeretet, béke követére.
Dermedten állnak a ciprusok, az olajfák görnyedve susognak. Elszenderültek az apostolok, míg Jézus arccal a földre roskad.
End of content
End of content