A nap verse

Azt mondtad, szét fogsz esni, akkor kezdtem el kis dobozokat faragni fából,

Megadtad nekem azt a boldogságot, hogy veled élhettem a földön én, hajnalom lehetett a mosolygásod,

Se meghalni, se nem élni, Lemondani, de remélni.

Születésem véletlen helyén szögesdrót csipkézte kertben rőtarany diókat zörgetett az ősz aranyló lombpólyám fölött,

Én azt hittem, enyém a tenger, amelynek mélyén a gyöngy terem. Én önpusztító gyötrelemmel e kincset vágytam szüntelen.

Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen,

Az éjszaka tündér kezével kihímezte a réteket. Jó reggelt, gyönyörű vasárnap, jó reggelt, virágok, füvek!

Olyan vidáman, édesen kacagsz, Mint ezüst csengő, csilingelve, halkan!… És hallatára idebenn

Szeretnék indián lenni egy évre, szeretnék házakat festeni kékre. Szeretnék éjszaka úszni egy tóban, szeretnék hinni az örökké szóban.