A nap verse

kialudtak bennünk az álmok

tudod, békére találok a hangok között a fejemben.

Ha éjféli órán hirtelen hallatik egy láthatatlan kórus bevonulása

Levetett álmaimat Beissza a párna, Tollai között Alszanak tovább.

csak szellemileg ne nőj fel soha! ne legyél szerelmes, a világért se költő!

Ha fallal vennéd körbe kertedet, mert rémiszt a külvilág, és félsz, hogy javaidat barbárok dúlják fel,

Ha mindennel torkig leszek, felhúzok pár vékony falat

Kiszór zsákjából az idő valami nyirkos ingoványon,

Szaggatott, zuhogó morzejelek, föld felé küldött üzenet.

Írtam volt, amikor még hittem: van becsület, és Ő az Isten.