Schvalm Rózsa: Eljött az óra

Eljött az óra, sötét hatalom órája,
megtette akaratát, a kárhozat fia.
Süllyedt az ember bűn legsötétebb mélyére,
kezet emelt szeretet, béke követére.

Az ég küldöttjére, Ki földünkre elhozta,
szellemét, békéjét, az Isteni világnak,
megláttatva azt, saját életvitelével
példát mutatva, szeretettel, szelídséggel.

Az ember nem értette, mert bűnnek szolgája,
szemét vakította büszke, hatalomvágya.
Jézus mást hirdetett, ezért hatalmát féltve,
bűnös cselekedettel, tört az életére.

Ellene vonult, s mint gonosz, rablóra támadt,
Gecsemáné kertjében, sötét éjszakában,
felszerelve fáklyákkal, gyilkos fegyverekkel.
Fogadta sorsát Jézus, engedelmességgel.

Tűrte a vad, elszabadult indulatokat,
arculütést, csúfolást és hazug vádakat.
Nem volt pártján senki, és önmagát nem védte,
hű tanítványa, Péter is tagadta félve.

Ó Uram, mily nagy szeretet késztetett arra,
hogy viselj, ennyi megaláztatást, fájdalmat?
Hogy szó nélkül fogadd, a gonosz ítéletet,
ostorcsapásokat, s töviskoronát viselj?

Hogy felvedd a keresztet, sebzett vállaidra,
és indulj utadon, fájdalmas Golgotádra.
Feletted ítélkező, tömegtől követve,
csúfolódó tekintetek kereszttűzében.

Hogy a Golgotán, feszítsenek keresztfára,
tűrted, mert ez volt a mi megváltásunk ára.
Küldetésed hűséggel, beteljesítetted,
mit szeretetből vállaltál, elvégeztetett.

Sziklasírba temettek, mély gyászba borulva,
de fényesen felragyogott húsvét hajnala.
Elhozta feltámadás boldog örömhírét,
követőidnek, örök élet reménységét.