A nap verse: Fodor Géza: Zölderdőtűz
Mint körbefutó tüzek nádrózsája Vörösen sírt a láthatár előttünk Hogy átfolyt a kő kék obszidiánba Az ég pereme olykor még előtűnt Míg füst gomolygott páraként a mélybe Hol sisteregve dúlt a zölderdőtűz
A nap verse
-
-
A nap verse: Németi Anett: Szalmaláng
Már térdig ér a lusta köd, szivárvány-ajtókat nyitok, s az ezüst boltívek mögött egy külső héj, egy gyenge tok, alantas testszövet feszül – négyzetméternyi könnyű gyász – egy furcsa céda újra szül, s belém tapad a sűrű máz – fehér illúzió-burok, a mag belül atom-hideg, eredetemhez eljutok, de már tudom, nem éri meg.
-
A nap verse: Füzesi Magda: Szimultán
Mint tűzhányó a hegy gyomrában, Úgy van bezárva önmagába Az én világtalan anyám. Csak tapogat, mint magzat a méhben, Egyforma napok sűrűjében Kitartóan fohászkodik. Magába néz csak, hosszan, mélyen, És fényt keres a feketében: Emberhez méltó küzdelem.
-
A nap verse: Tárczy Andor: Többet kaptam
Picit nyitottad meg az ajtót. S e réssel bomlott a világ. Tavaszi fákról érett alma, Nyárvégi gallyról friss virág. Picit nyitottad meg az ajtót. És nagykapu retesze tárt: Elém lilában habzó kertet, S incselkedő lábak nyomát. Picit nyitottad meg az ajtót. Többet kaptam, mint bárki más: Akácvirágot szétroppantva – Világvégét s feltámadást.
-
A nap verse: Lengyel János: Sorozatok
Egyszer úgy is haza megyek, S elhagyom minden Porral lepett keservemet. Nem írok több verset, Zsíros kenyeret csomagolok A fehér papírosokba. Agyamba felvevőt szerelek, S lesem kóbor legyek Ablaküveg-szeánszát. A flakonokat borral töltöm, Gyorsan múló idő csöppen, S üresen állnak a sarokban. A plafonról vakolat pereg, Öreg takarók bőre Álmok verejtékét issza. Anyám hangja délben ébreszt, Üresen tátong a kályha, Meleget áhít az odú. A tető újra beázik, Hiába állítom el az esőt Az ásványvíz…
-
A nap verse: Vári Fábián László: vers-abortátumok (részlet)
embernek lenni semmiség lélekként látni borzalom a cinke bársonyos fejét hogy veri szét az ablakon áthevül felszáll kis szobánk lélekstátuszom elcserélem legyek imbolygó gyertyaláng szemöldököd zárójelében
-
A nap verse: Lőrincz P. Gabriella: szívbaj
a párnán az illatod te valahol máshol alszol el eszedben sincs csillagot kémlelni nehogy arra gondoljak hogy az ég feszül felettünk ez nem romantika még ablak sincs a szobán csak görcsök vannak fájdalom szorít hitetlenkedve gyógyszert teszek a nyelvem alá hallgatok idegenek mondják szívroham vitte el
-
A nap verse: Bakos Kiss Károly: Kirajzol
A káoszból kirajzol És kontúr lesz a rajzból És benne sok-sok árnyalat És mögöttük egy árnyalak A bizonyság hogy láttalak Kiugrani a gépből És ejtőernyő nélkül Landolsz a fekete tájon Levehetetlen ruhában
-
A nap verse: Pák Diána: Őszi hajnal
Hajnali rím pattan, megtörnek a fények, Álmok nyújtóznak az éjszaka derekán. Lassan ring az éter, zajlik benn a lélek. Aludj még pillanat, te könnyű pihe lány Szürkéllik az utca, nem szól öröm s bánat, Harmat kavarog a jéghideg betonon. Képlékeny az égbolt, lelkek szaladgálnak Míg egy csillag kezét csöndesen megfogom
-
A nap verse: Kurmai-Ráti Sziliva: A legszebb impresszió
Gyapjas hortenziák puha ágyába fekszem, Rózsaszín derengés lepi el a pupillám. Virágok zöldje üdít fel, nem öregszem Nincs hangzavar, nincs nehézfény, nincs villám. Alattam manócskák barlangja ásít, Mesevárosi sztráda húzódik a gerincem alatt. Ezüstcsikószekér smaragdkövet szállít, Királylányok sárkányokkal játszanak. Érett körte mély illata táncol Az orrom viruló ösvényein. Nincs bűn, nincs bűnös, csak jászol És golgotai alku az élet keresztjein. Hűvös fuvallat csókolgatja arcom, Átmelegít…
End of content
End of content