Lőrincz P. Gabriella: Káté
Jégcsap ég – fagyott a gondolat,
Jégcsap ég – fagyott a gondolat,
Elszivárgó időben csörgedez medrét robbantva megannyi sorsiram.
aztán már nincs is semmi csak a csillagbójás közöny
Ez most már nem az a játék. Te engemet, én tégedet.
Jól éreztem magam veled, de most már indulok haza.
Ó, tél: pőrére vetkőznek fehér műtődben a földek.
Átölelhető, parányi Otthon.
Mint mikor a könyvet tűz emészti, leveleit láng lapozza végig,
T.-nek Mondtam volna, hogy szép vagy? Hazugság.
A napok, mint felbőszült óriások köröttem falként összeugranak.
End of content
End of content