Pusztai-Tárczy Beatrix: Pesti hajnal
Mint emberekkel tömött villamos Sínpárokon futnak az évek
Mint emberekkel tömött villamos Sínpárokon futnak az évek
Göcsörtös, fanyar som vagyok,
Lakóföldem zengő zápor ostorozza, vizek ezüstlenek és kék a levegő.
Angyalbeszéd a szád Örök „ifjú poéta”
Gomolyog az ég, mintha lángolni akarna.
A múltkor eltörött egy csésze. Aláhullt egy kedves darab.
Az én hazám csendes pentaton ének.
az első este nagyon vidám és rám nézel szemem szeretve
vonattal jöttél vagy Isten hozott
Épülsz. Szépülsz bennem,
End of content
End of content