A nap verse: Tárczy Andor: Már csak maradok
Rovásnyi csak az életem,Strigula az időfán.
Rovásnyi csak az életem,Strigula az időfán.
Vérezzék bár a számat sás-szavak,hűebb a lényeg,
Kullog a nap, sarkig sebezve,csillagesőt szór rá az este.
Itt kínok laknak meg örömökA szélben álmok járnak este
A keskeny fény felé ha indulokhol ajtó nyílik és a végtelen
Hogyha szeretettelgyógyítani tudnánk:
Verhovinai szél muzsikálja az ágat a törpecsipkerózsafa-bokron, hol szilaj leveleit
Onnan való vagyok én,hol a rög az élettel összeforr.
Az asztalon feketém,félig szívott cigarettám
Bolyongok árnyéktalanul, minden imám a földre hull.
End of content
End of content