A nap verse: Tóth Ferenc: Újrakezdésekben
Sorra szeretnek el az évszakokegymástól, idővel egyre szebbek
Sorra szeretnek el az évszakokegymástól, idővel egyre szebbek
Én-ségem: vénségem. Kora-szülött oá-ból züllött
Aranyos mezőben sétál egy leány.Még kettőt alszom
Az összetartozás meleg sugár,izzik szivemben,
Na mostha kell, ha nem –az Ég legyen velem.
Erőszakos, rút kisded voltam én,
Pengevékony sarló:ezüstös holdvilág
fekete menyasszony vagyokértem sírnak az angyalok
Hívtak, de nem mentem;virág a kezemben –
Ha írok ujjaim letörnekHa járok mind mi út kitér
End of content
End of content