Léphaft Pál: sírnak a kutyák
Hét ungvári haiku
Hét ungvári haiku
Mire a gesztenyefák gyertyái kigyúlnak,
s a Botanikuskert orgonái illatozva
vetnék magukat a Dnyipro habjaiba…
A jövőnkről, mert már nem csak kettőnké,
ideje volna most újra dönteni.
A nap verse.
A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
Mulat a Nyár –
Te víg nótákat dalolsz a fülébe
És poharatok koccintásra vár.
Kevés és könnyen hervadó,
Gyöngéd, kicsiny és megható
A ragyogásom…
A csillagok helyéről
hidegfényű lámpák
bámulnak rám.
„nem cserélem el
Más boldog népek nemzetségére:”
Dőreség vesztemre törni,
mind a halál gyermekei vagyunk,
a végzetes kehely engem se kerül el.
End of content
End of content