Guillaume Apollinaire: A kapu
Vihog az ócska ház kapuja rémesen…
Vihog az ócska ház kapuja rémesen…
A lépcsőpárkányra délután
Felkattan még a nyári nap
Átölellek, Európa,
fűszálon fájó baldachin –
köréd hullnak karjaim.
A nap verse.
„Egykor fáról hullt dió voltam,
hemperegtem harmatban, porban,”
„Engedd a világot megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni.”
A nap verse.
Amíg ha belső
Vámhatár van
Nem alliterál
A száj a szívvel
És a hús, a vér, a velő, az ér, a szem, az agy, a belső-szerv, a csont
már csak földet tud remélni!
End of content
End of content