Zselicki József: Mondóka
Fényért nőttél bánatodban,
Rontást űző haragodban.
Fényért nőttél bánatodban,
Rontást űző haragodban.
Leány, derekad mért remegő,
Mint fiatal fa, amit a szél ráz?
A nap verse.
Élni, élni, akarok!
Miért? balga, bús titok!
Bukfencet hiába vártok,
kézenállást nem csinálok.
rajzoljunk egy házat
rajzoljunk fákat mellé
inkább mégsem
Vannak nők, akik egy életen által
Kísérnek minket szomorú varázzsal,
A nap verse.
Nevess!
Régen az élet jéghideg volt.
End of content
End of content