Reichard Piroska: Tragédia
Te is tudod és én is érzem,
hogy lelkünk összeforrt egészen…
Te is tudod és én is érzem,
hogy lelkünk összeforrt egészen…
Borús, ködös őszi idő;
A nap nem is pillant elő.
Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.
szerelmes kezem völgyre találjon
bokorra
jó szó völgyére
Nem nagy dolog nem lenni, valóban, nem térni haza honnét.
A nap verse.
Még várunk egyre, mozdulatlan, némán
és elnézzük hosszan e fél-égtájt
arcomra szállva verdes
fekete szárnyú gondolat
Nyugtassa isten, sírja örök ölén
Álmodjon éltet, mit sohsem élhetett…
End of content
End of content