Pilinszky János: Kenyér

A fedő bünről, ahogyan a bünt
bün mögé rejtik. Erről kell beszélnem.
Ismertem egy fiut. Szürke volt,
mint a tészta. Teste, mozgása mégis
száraz, ideges. Ma se tudom, hogyan.
Csupán titkának természetét sejtem.
Ma már gyanitom, ez az egyetlen rossz.
Lehetek gyilkos, homoszexuális,
de mindhalálig táplálni a pépet,
a kezdetben oly semminek tünő
kenyérbelet, amit idővel
rátapasztok arra, ami a legtöbb,
attól fogva mindennek vége van.
Bár ha éppen őt, azt a fiut nézem,
tán forditva és jogosan
azt mondhatnám: volt benne valami szikár
és iszonyu. De a testét
átitatta a szürkeség, mitől
piszkos lett, mint a kihült kenyértészta,
mely végitéletében se más.
És mégis minden kenyér ízét elfeledve,
először eszem végre kenyeret.

Nyitókép: Fortepan / Hunyady József