Ferenczi Tihamér: Március

Gyűrődik, gyűrűzik
az árokban a víz,
benne darabokra törik
a szirkó-Nap,
ahogy lábukkal a libák
rátaposnak.
Nyitva felejtve az égi csap,
szemem ereszén
villódzik gyémánt-fény,
torkomtól tüdőmig
liftel márciusi szél!
Ó, tiszta, mély lélegzettel
áradó földszagú fuvallat:
ez itt a sorsom,
inni e táj levegőjét,
szemembe zárni
fenyvesei gyöngyét,
amíg be nem telik
forró vérárammal az ér,
jókedvvel a szív,
sikongó örömmel
a lélek!

Forrás: Üzenet