Imecs Béla: Festészet
Mielőtt a vihar kitörne,
A levegő végsőt remeg,
Átöleli a föld s az égbolt,
Mint egy koromsötét keret.
Mielőtt a vihar kitörne,
A levegő végsőt remeg,
Átöleli a föld s az égbolt,
Mint egy koromsötét keret.
Nem látok, csak addig,
meddig a nap elmegy.
Ó a kenyér tömött gyönyöre!
ó örök kacagás, enyhe mámor és
őrizett napfény…
s akkor fönn himbáltam, szédült léghajón
a jégtüzü, hegyes nap alatt…
Ez való már nékem! hallgatni mint kotyog
fent a zápor, hogyan veri a pléhtetőt…
A nap verse.
Banánon élek, mint a hold,
mondta és lassan elcsuszott…
A kényelem matricái
kirajzolódtak
fonnyadt ülőgumómra
A nap verse.
A nap verse.
End of content
End of content