Gárdonyi Géza: A karádi fasorban
Mikor ezt a fasort látom,
eszembe jut ifjuságom.
Mikor ezt a fasort látom,
eszembe jut ifjuságom.
Az ablakon át szürkeség szivárog
komor szobámba: már megint esik.
Óh, mennyi húr, nagy őszi hárfa,
Vele zokog minden kopár fa…
Hajlik a füst, lelapulnak az alkonyi ködben az álmok…
A nap verse.
A nap verse.
A nap verse.
A nap verse.
Ami kisért még
Engesztelő szemével,
Ne nézd már,
Fordulj el!
A nap verse.
End of content
End of content