Szabó T. Anna: Az otthon
Az otthon az, ahol besüt a nap,
Az otthon az, ahol besüt a nap,
Napok óta tikkasztó volt a melegség,
az ember éppúgy szenvedett tőle…
Hol a keleti ég nagy hegyekre hajlik,
Ott van az én falum, csendes völgy ölében.
Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék!
Van vers, mely annyi terhet bír el,
mint egy galamb…
Oh nékem olyan jó barátim
E tarka égi vándorok.
Te meghalsz kedves s nem tudod, ki voltál,
Egyszerű ember volt apám
És nem hagyott semmit se rám,
Se pénzt, se nevet, se tanácsot,
Legyen emléke mindig áldott.
a hálózat megnyomorít
éles körmeit beléd vájja
End of content
End of content