Fodor Géza: Szárnyakat a hónaljakba
Szárnyakat a hónaljakba
Feltündökölni a fényig
Fölesküdve a kardokra
Mielőtt jövőnk bemérik
Szárnyakat a hónaljakba
Feltündökölni a fényig
Fölesküdve a kardokra
Mielőtt jövőnk bemérik
Aki hazát cserél – szívet is cseréljen?
A nap verse.
Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Rég nem ibolya, kikerics.
Ökörnyál,
október,
Arad.
A világ vége felhasadt: kidobta.
Lazulj, merev derék,
s kit megkötött a kálvinista gőg,
omolj a földre, térd!
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Rohanó vészjelek, szél, szirénák,
riadó! – a hűlő Föld sikolt
Senki se látja a felhőt
Az esti sötét egeken
Ég azúrja, őszi napsugarának
sárga selyme, lengedezz!
End of content
End of content