Radnóti Miklós: Együgyű dal a feleségről
Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép…
Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép…
Itthon vagyok újra, újra itthon,
Ismerősek jönnek velem szembe,
A nap verse.
Az életem javát már eltemettem,
Az ifjuságom elmaradt mögöttem…
Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én kitalálónak…
Babits Mihály fordítása.
„Köszönöm az életet, amit tõled kaptam.”
Az árokparton elnyűtt gyalogút,
és az erdőkben augusztus seper;
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
End of content
End of content