Fodor András: Napforduló
Hát mégis van még ilyen éjszaka:
kövek közt duzzadón beszélget
velem a hullámok szava.
Hát mégis van még ilyen éjszaka:
kövek közt duzzadón beszélget
velem a hullámok szava.
Arany gyík vedlik az égen,
rád hányja pikkelyeit.
Istenem földben, fűben, kőben,
Ne bántsuk egymást mostanában
Amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt,
A szél kialvó
glóriát himbál,
s az évszakok szíve
bekopog újra.
Megbuggyant a bor.
Vérszínű orrok
Ízlelgetik
Szagos virágait.
Három rózsabimbó
Nyílik a szobámba –
Czébely Lajos fordítása
Szép-Mezopotámiában gyötrődhetett így
a csillagjós…
A nap verse.
End of content
End of content