József Attila: Aratás előtt
A bús biborkirályfi, naplemente
Búcsúcsókjától ég a dús kalász.
Néhány vidám tücsök már dúdorász
S ugy ing a földön csendes este enyhe,
A bús biborkirályfi, naplemente
Búcsúcsókjától ég a dús kalász.
Néhány vidám tücsök már dúdorász
S ugy ing a földön csendes este enyhe,
Újra zsákokban mindenem
Beleraktam és elviszem az összes
Halvány tegnapot
Nem nézem meg a temetésedet.
Ki kérdi itt: mi fáj, mi kéne?
Művész vagy-e, kinek szivébe
Késszúrás minden durva hang?
torz tempók helyben szüntelen,
hirtelen dönt a Végtelen.
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Hát mégis van még ilyen éjszaka:
kövek közt duzzadón beszélget
velem a hullámok szava.
Arany gyík vedlik az égen,
rád hányja pikkelyeit.
Istenem földben, fűben, kőben,
Ne bántsuk egymást mostanában
Amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt,
End of content
End of content