Várnai Zseni: Katonafiamnak
Én magzatom, szép katona fiam,
Szíve vérével ír neked anyád,
Én magzatom, szép katona fiam,
Szíve vérével ír neked anyád,
én elvittelek valamerre,
te elvittél valahova,
játszott a szónak kis gyötrelme
Kisimíthatatlan ráncú kő,
anya-világosságú szikla,
fogadj méhedbe vissza.
A nap verse.
Egy nagy kék nevetés az ég.
A nap verse.
Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
Egy jól működő embermodell
rokon rezgésekkel válaszol
a lelkibeteg hatalmi őrület
minden parancsára…
a szomszéd kislány szarvasbogarakat gyűjt.
A nap verse.
End of content
End of content