Fodor Ákos: Haiku-rondó
az én poklomban
számolnak és mértékkel
az én poklomban
számolnak és mértékkel
Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán
Mint a gyermek anyaölbe:
Vágyom én e nyájas körbe.
Már megint itt fekszel,
mormogsz valami érdemtelent.
Varázsigéül mondom
magamban: „London, London!”
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
A nap verse.
A tenger mosolyától messze hulltam, föld ölel át öblösen…
Volt egy lány. Sok szó esett felőle.
Senki sem tudta, ki a szeretője.
End of content
End of content