Mozaik

Magány és csorbítatlan éji csend,A léttelenbe olvadok.Eltűnt a szerves, mozgalmas világ,Ó, ki vagyok és hol vagyok? Hiába vizsgálgatom kezeim,Ujjaim oly idegenek.Arcom helyére másik arc került,Szemgödreimbe más szemek. Mint föld csuszamlik ferdén talp alól,Siklik le saját életem…Hátamra nyomja hűvös tenyerétÉs hintáztat a félelem…