Kárpátalján számos olyan család él, amelynek a története nagyban hasonlít a benei Tóth családéra. Az általuk megélt megpróbáltatások – málenykij robot, kolhozosítás, vallásüldözés – sok kárpátaljai családot érintett egykor.
Az Érik a szőlő, hajlik a vessző kezdetű népdal az elsők között volt, amelyet gyermekkoromban megtanultam.
A régi feljegyzések szerint Zrínyi Ilona piros színű lobogót tűzött ki a munkácsi vár tornyára, amikor 1685–1688 között az erődöt védte.
Balogh Edgár 1927-ben Barkaszón járt, ahol a falu református lelkészétől hallott a helyi néphagyományról, a vénlánycsúfolásról.
Balogh Edgár 1930-ban írta meg a Tíz nap Szegényországban című könyvét, melyben a Kárpátalján tett utazási élményeiről számolt be.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Kisszekeresről származik az a népdal, amelyben szerepel a beregszászi vásár.
Salánkiaktól hallottam először „szálláskereső Mária” éneket, mely igen népszerű a vallásos hagyományban.
Nem akármilyen karácsonyi ajándékot kapott 1848. december 24-én Bem József (1794–1850) tábornok a kárpátaljai Kabolapoljánáról (1899 után Gyertyánliget – a Szerk.).
Petőfi Sándor 1847-ben, útban menyasszonyához Erdődre, Kárpátalja vidékét is bejárta.
Ady Endre a Budapesti Napló 1906. január 13-i számában igen különös beregszászi jelenségről számolt be.
End of content
End of content