Kárpátalja anno: család
Anyám keze az irgalom, Tíz ujja tíz virágszirom.Apám ökle az igazság,Ütötte mások asztalát.Érintésük arcomon,A halálomig hordozom. Ha egyszer fegyvert markolok,Az ő kezükkel harcolok.
Anyám keze az irgalom, Tíz ujja tíz virágszirom.Apám ökle az igazság,Ütötte mások asztalát.Érintésük arcomon,A halálomig hordozom. Ha egyszer fegyvert markolok,Az ő kezükkel harcolok.
Nem mindennapi élményben lehetett része egykor Huszt lakóinak.
A munkácsi vár a XVII. század első felében került a Rákóczi-család birtokába, s ők egészen 1711-ig birtokolták az erődöt.
Egészen az Árpád-korig vezethető vissza a lengyel és a magyar nép barátsága, melyet 2007 óta március 23-án hivatalosan is megünnepel a két nemzet. A jó viszonyt házasságkötések, szerződések, közösen vívott háborúk tették még szorosabbá az évszázadok folyamán.
Sót vegyenek! – kiabálták régen, s talán még ma is az egymást a hátukon cipelő gyerekek.
121 évvel ezelőtt, 1896. február 25-én készült el Ungváron M. Bíró Ferenc kerámiaalkotása Petőfi Sándorról.
Régi fényképek, iratok között keresgélve találtam rá erre a nagyjából 15 évvel ezelőtt készített felvételre, melyen a karácsfalvi Sztojka-líceum építési munkálatai láthatóak.
A Rahó-patak és a Tisza összefolyásánál fekszik Rahó, a tizenötezres lakosságú kisváros.
Kárpátalján jelentős számú zsidó közösség élt a második világháborúig. Az 1921-es csehszlovákiai népszámláláskor több mint nyolcvanezren vallották magukat izraelita vallásúnak. Nagy részüket 1944 tavaszán koncentrációs táborba hurcolták – Husztról és környékéről közel négyezer főt –, s mindössze hétezren élték túl a megpróbáltatásokat.
Van, ami sohasem változik: például az, hogy fakanalat mindig piacon veszünk. Lehet kicsi, nagy, hosszú vagy rövid szárú, öblös vagy lapos, konyhánk elengedhetetlen tartozéka ez az egyszerű, évszázadok óta használt eszköz.
End of content
End of content