Előszeretettel idézik A prédikátor könyvében található gondolatot: „Ideje van a születésnek és ideje a halálnak, ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak. Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek, ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.”
Nyár van, kánikula, mi is lehetne szebb, jólesőbb annál, minthogy az ember családostól, kisgyerekekkel kimenjen drága folyónk, a Tisza partjára hűsölni? Megérkezve azonban sajnos nem a hűs víz az első dolog, ami felkelti érdeklődésünket. Radnóti Miklós szavait hallom a fülemben: „mikor az ember úgy elaljasult”.
Azt, hogy Kárpátalja természeti kincsekben gazdag, senki sem vonhatja kétségbe. Elég egy pillantást vetnünk a Kárpátok hágóira, a sebesen csörgedező hegyi patakokra, a hűs forrásokra, a színpompás virágokkal teli mezőkre, a nagy robajjal alázúduló vízesésekre, az erdők gazdag növény- és állatvilágára.
Családbarát környezet, kellemes hangulat, udvarias kiszolgálás, finom ételek várják a Beregszász és Munkács között félúton lévő Vadász csárdába betérő vendégeket. A Gát település határában, az erdő mellett álló vendéglő és hotel fából épített főépülete és a mellette található szabadtéri pavilonok csalogató látványt nyújtanak az arra utazóknak.
A kemencében sült malac gasztronómiai különlegességnek számít.
A Munkácsra látogató turisták többnyire az ősi várat, s annak tárlatait, illetve a Latorca partján álló kolostortemplomot keresik fel, vagy a város sétálóutcáján nézelődnek.
Ez a gyönyörű vízinövény Kárpátalján is honos növényfaj.
Az ungvári botanikus kert, mely Ukrajna nemzeti jelentőségű tájművészeti alkotása, 1948. november 28-án alakult.
Beregszászban a Bohdan Hmelnickij utca 16. szám alatt immár kilencedik éve működik cukrászda.
Házi készítésű nyalóka, ehető rózsafüzér, perec – emlékszik-e rájuk a kedves olvasó? Már a szovjet időben is azért nyavalyogtunk ugyanis szüleinknek, hogy vegyenek mindegyikből egyet (legalább!) a búcsúban.
End of content
End of content