Kárpátalja ma: csigatészta-készítés

Egykor természetes volt, hogy ünnepek, nagyobb események előtt a család asszonyai összeültek, és már jó előre elkészítették a csigatésztát.
A téli hónapok voltak erre a legalkalmasabbak. Noha, még így is akadt a ház körül rengeteg tennivaló, de korántsem annyi sok, mint nyáron, amikor rengeteg munka van a földeken. Ezért télen elvégezték előre az „elvégeznivalót”. Főleg, ha nyárra nagyobb esemény, keresztelő vagy esküvő volt kilátásban, az előkészületeket nem lehetett az utolsó pillanatra hagyni. Az ilyen ünnepek szerves része volt a húsleves, s ha már húsleves, akkor ahhoz bizony csigatészta dukált. De nem csak lakodalomba készítettek csigatésztát, ünnepekkor gyakorta került az asztalra.
Az asszonyok – szomszédok, rokonok, ismerősök – összeültek, mikor ki gyúrta be a tésztát. Vitték a csigacsinálót, azaz a bordázott fadeszkát és a hozzá tartozó orsót, s míg a kezük sebesen járt, beszélgetésre, egy kis pletykára is jutott idő. Tökéletes közösségépítő alkalom volt.
És itt hangsúlyozzuk azt, hogy volt, mivel ma már alig akad egy-két ház, ahol vállalkoznak ilyesfajta tevékenységre. A mi családunk mégis! Emlékszem, néhány évvel ezelőtt esküvőmre készülve szóltam a családnak, barátoknak, s nem kellett sok rábeszélés, mindenki szívesen jött csigát készíteni. Egy lakodalomra való tésztát sodortunk, ami több estébe is tellett, de legalább jót beszélgettünk. A közelmúltban ugyancsak felötlött bennem a csigacsinálás, szintén egy különleges alkalomra készülve. Kissé megfogyatkozva, de annál nagyobb lelkesedéssel ültük körbe a nagyasztalt és készítettük a húsleveshez valót. A kívülállók szemében furcsaságnak tűnt talán, hiszen egyszerűbb lett volna megvenni a kész tésztát, én mégis ragaszkodtam a hagyományhoz. És így sikeredett pár tésztás napot összehozni a nyári nagy melegben, ahol szintén jót nevettünk, beszélgettünk és emlékeztünk…

Gál Adél
Kárpátalja.ma