Kopogtató

Megírtuk már százszor, kopogtattunk is a témával többször, de nem mehetünk, nem tudunk szó nélkül elmenni amellett, ami a határátkelőkön történik.

Az elmúlt időszakban Kárpátalján megnövekedett a közúti balesetek száma.

Letudtuk ezt is. Van, aki választott, mások random ikszeltek, olyan is akadt, akit Szkovoroda befolyásolt a döntésében, ám a legtöbben a szavazóládák közelébe sem merészkedtek. Az ország legalacsonyabb részvételi aránya mindenesetre jól tükrözi, hogy – nemzetiségtől függetlenül – hányadán állunk a megyében.

A napokban megtudtuk, hogy kárpátaljai magyar hetilapot olvas a megbízott ukrán külügyminiszter, a fővárosi bíróságon is tudják, hogy létezik egy Szőlősgyula nevű színmagyar kistelepülés a Nagyszőlősi járásban, az ukrán sajtó pedig többet foglalkozik a magyar külügyminiszter kárpátaljai látogatásával, mint az ország keleti részén dúló, naponta áldozatokat követelő harcokkal.

Mikor játszottad el? Eljátszottad végleg és mindennek vége, vagy lesz lehetőséged visszaszerezni? Mi a nagyobb tragédia, ha az emberek előtt veszítetted el, vagy ha ők észre sem veszik, de te nem tudsz többé a tükörbe nézni? Lehet, hogy tudatában sem vagy annak, hogy már rég eltékozoltad?

„Kárpátalja egy kicsiny Svájc” – hallottam számtalanszor, ha a térség gazdaságára terelődött a szó ismerősi körben.