Kopogtató

Befordultunk az őszbe és hamarosan bebetonozódunk a téli időszámításba is.

Néhány nappal ezelőtt örömmel olvastam a hírt, hogy a kárpátaljai polícia szeptember 15-én 10.00 órakor Nagyszőlősön találkozót tart az állampolgárokkal. Kisfiam repeső örömmel várta a vasárnapot, mivel a program keretén belül megnézheti közelről a rendőrautót, talán ki is próbálhatja. Gyermekem lelkesen sorolta terveit…. Már kora reggel izgatottan kelt fel. Egy gyermeknek ez még nagy esemény….

Életem során megannyi érdekes, hagyományos vagy épp kevésbé mindennapi ajándékot kaptam már, de talán a legutóbbi volt számomra a legfurcsább.

Megírtuk már százszor, kopogtattunk is a témával többször, de nem mehetünk, nem tudunk szó nélkül elmenni amellett, ami a határátkelőkön történik.

Az elmúlt időszakban Kárpátalján megnövekedett a közúti balesetek száma.

Letudtuk ezt is. Van, aki választott, mások random ikszeltek, olyan is akadt, akit Szkovoroda befolyásolt a döntésében, ám a legtöbben a szavazóládák közelébe sem merészkedtek. Az ország legalacsonyabb részvételi aránya mindenesetre jól tükrözi, hogy – nemzetiségtől függetlenül – hányadán állunk a megyében.

A napokban megtudtuk, hogy kárpátaljai magyar hetilapot olvas a megbízott ukrán külügyminiszter, a fővárosi bíróságon is tudják, hogy létezik egy Szőlősgyula nevű színmagyar kistelepülés a Nagyszőlősi járásban, az ukrán sajtó pedig többet foglalkozik a magyar külügyminiszter kárpátaljai látogatásával, mint az ország keleti részén dúló, naponta áldozatokat követelő harcokkal.

Mikor játszottad el? Eljátszottad végleg és mindennek vége, vagy lesz lehetőséged visszaszerezni? Mi a nagyobb tragédia, ha az emberek előtt veszítetted el, vagy ha ők észre sem veszik, de te nem tudsz többé a tükörbe nézni? Lehet, hogy tudatában sem vagy annak, hogy már rég eltékozoltad?