Kopogtató

„Nem tudsz ukránul? Akkor munkát sem érdemelsz Ukrajnában!”

A fejlődés, haladás jegyében telt a hét Kárpátalján. Korszerű nőgyógyászati klinika, valamint magyar ház nyílt Ungváron. Volt parkavatás, felújított óvodákat, óvodai sportpályákat adtak át a megyében, számítástechnikai eszközöket kapott öt kárpátaljai iskola, gazdák jutottak ingyenes vetőmaghoz. S hogy mi a közös mindebben? A fejlesztések a magyar kormány támogatásával valósultak meg.

Az elmúlt időszakban egyre több közlekedési balesetről hallhattunk. Megnövekedett a cserbenhagyásos gázolások, ittas vezetések, gyorshajtások száma.

Olybá tűnik, hogy Petro Porosenko hagyományt teremtene a kettős állampolgárságot szankcionáló sürgősségi törvénytervezetek benyújtásából Ukrajnában.

Április 8. óta a Kárpát-medencében határon innen és túl minden a magyarországi választási eredményekről szól. Sokan győzelmi mámorban úsznak, másokon a csüggedés, szomorúság, düh lett úrrá. Vannak, akik a csendes többség erejét méltatják, akadnak, akik az ellenzék gyengeségeit hibáztatják, mások a kivándorlás lehetőségét fontolgatják, megint mások csalást kiáltanak. Persze ez érthető, normális, szükséges – már…

„Lehet ellenállás a csendben maradás, és lehet az a megszólalás. Attól függően, hogy a hatalom mit akar. Az ellenállás mindig valaki más akarata ellenében mutatkozik meg. Ha nincs akaratosság, akkor nincs ellenállás.”

Március végéhez közeledvén egyre inkább sürgetnénk a tavaszi tél végét, hogy olvadjon el az utolsó hóbucka is és zöldüljön ki végre körülöttünk a világ. Amennyire véget vetnénk a szeszélyes időjárásnak, legalább annyira várjuk a határon túli magyarokat sem kímélő anyaországi választókampány végét, amely szintén elég bolondosra és etikátlanra sikeredett.

Lemosni minket a térképről, végképp eltörölni, hogy írmagunk se maradjon ezen a vidéken…

Nem kaphatunk meg mindent, amit szeretnénk. Ez az első leckék között van, amelyet gyermekkorunkban megtanulunk.