Kopogtató: Munka mellett anyának lenni karanténidőszakban is
Egy fiatal, első gyermekes, dolgozó édesanya mindennapi problémái. A felvetődő nehézségek – néha egyszerű, máskor kicsit problematikusabb – megoldásai.
Egy fiatal, első gyermekes, dolgozó édesanya mindennapi problémái. A felvetődő nehézségek – néha egyszerű, máskor kicsit problematikusabb – megoldásai.
Fekete évforduló a mai nap Ukrajna és a világ számára: 1986. április 26-án bekövetkezett a világ egyik legnagyobb technikai balesete, a csernobili atomkatasztrófa. Azokra az emberekre emlékezünk ma, akik az erőműben történt robbanás miatt rokkantak meg és hunytak el.
Van akinek a segítségnyújtás fontos, másoknak az erőfitogtatás.
Lassan egy hónapja töltjük napjainkat kényszerszünetben a négy fal között. Se templom, sem iskola – mondhatnánk ironikusan Reményikre utalva. Rendhagyó körülmények között méltatjuk idén a feltámadást – egyház és hagyományos szokásaink nélkül.
Ha valakinek rögös, fájdalmas az útja, de erőn felül küzd, akiért ezrek szurkolnak, az nem halhat csak úgy meg. Kell lennie boldog befejezésnek. Lennie kellett volna.
Karanténban van az ország. A lezárt határok a rendkívüli helyzet dacára sem teljesen zártak. Ezrével érkeztek haza a hátunk mögött hagyott héten az Európai Unió országaiból.
Agyrázkódással kerültem be, vírusfertőzéssel pateroltak ki nemrég az egyik kárpátaljai kórházból.
„Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni” – mondta Kossuth Lajos.
„Közben hazájából a vért, Veder számmal ereszti. Hallgat a nép, mint a birka, S szemeit mereszti…” Részlet Tarasz Sevcsenko Álom című komédiájából (Fordította: Sipos Ferenc Norbert)
Magunk mögött hagytuk a telet, mégis megmaradt a hideg idő és a fagyos hangulat. Az időjárás is mintha alkalmazkodott volna az emberekhez: szürke, borongós, napfénymentes. Nem vagyunk olyan reményteljesek, mint tavaly ilyenkor, a parlamenti választások előtt, amikor hittünk abban, hogy majd most hátha jobb lesz.
End of content
End of content