„Az asztalos (szökrényes, szökrönyös) meggyalulja a deszkákat a gyaluval a faragó (gyaluló) széken, megsimétja a simétó gyaluval, megfúrja a furóval, megfaragja (díszíti) a faragókéssel, egybenfoglalja (ereszti) enyvvel és hevederekkel, és (így) csinál táblákat, asztalokat, ládákat, és egyebeket…” – írja Comenius a XVII. században az asztalosságról, mely a középkorban vált ki az ács szakmából és lett…
„A hivatás az élet hátgerince” – vallotta egykor Friedrich Nietzsche.
Szépség – amiért mi, nők nem sajnáljuk sem az időt, sem a pénzt, s akár szenvedni is képesek vagyunk érte. Fejünk búbjától a lábunk sarkáig bármit elkövetünk magunkon, hogy jobb képet mutasson a tükör.
Azt mondják: „ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”.
A kézimunkázás egykor mindennapos tevékenységnek számított.
A pedagógus szó a görög paidagogoszból származik, jelentése: gyermekvezető.
A festőt az alkotóvágy, önmaga kifejezése vagy más belső törekvések ösztönzik, hogy alkosson.
A klezmer szó a régi, héber hangszeres zenészt jelentő kifejezésből ered, és főként a kelet-európai zsidó kultúra népzenei együtteseire vonatkozik.
Ki gondolná, hogy a könyvelés az egyik legősibb szakma.
Suszter, maradj a kaptafánál – kiáltotta egykor Rembrandt a cipész után, aki alaposan megkritizálta a művész egyik alkotását.
End of content
End of content