Egy tucat, azaz 12. Egész pontosan ennyi főből áll a Kiss család. A Sámuel Alapítvány keretein belül működő viski családtípusú gyermekotthonban a szülők, Kiss József és Lívia a két vér szerinti gyermekük mellett további nyolc állami gondozott nevelését vállalták magukra.
Harmadik éve működik a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE), mely közel 250 tagcsaláddal rendelkezik. Az egyesület legfőbb célja, hogy lehetőséget nyújtson a kárpátaljai magyar többgyermekes családoknak az egymással való találkozásra, a közös kikapcsolódásra. Emellett fontosnak tartja a nagycsaládos életforma, a kettőnél több gyermek vállalásának népszerűsítését.
A nagycsaládos sorozatban ezúttal egy sok szempontból különleges családot szeretnék bemutatni. A református lelkész férj, Gergely Szabolcs egy kárpátaljai faluban, Haláboron született, míg a vallás- és angoltanár feleség, Eszter egy erdélyi nagyvárosban, Kolozsváron nőtt fel. Ott is ismerkedtek meg, majd a házasságkötés után Kárpátalján, Fornos községben telepedtek le. Három gyermekük született. 14 év szolgálat után…
Igazi nagycsaládos élményben volt részem, amikor meglátogattam beregszászi otthonában a Kurmai családot. A nappaliban beszélgettünk az édesapa Istvánnal és az édesanya Szilviával, akik a megismerkedésükről, a családalapításról osztották meg gondolataikat. Számos anekdota, családi történet került elő, amelynek elmesélésébe a három gyermek, a hétéves Kornél, a négyéves Kincső és az öt hónapos Kende is bekapcsolódott –…
„És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét.” (1 Ján 4, 16) Ezek a sorok álltak Lődár Jenő és Andrea (az ismerősöknek csak Zsenya és Andika) esküvői meghívóján hat évvel ezelőtt. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán: a fiatal pár túl van egy papszentelésen, két költözésen és három apró csemetéjét nevelgeti.
Az utóbbi időben van néhány – egymással szorosan összefüggő – kérdés, mely újra meg újra beférkőzik a nagycsaládokkal készített beszélgetésembe. Melyik család hogyan látja a jövőjét Kárpátalján? Menni vagy maradni? Egyáltalán, van-e jövőképük az itt élő nagycsaládoknak?
Doktor Irénke és férje, Sándor a Beregszászi járásban, Rafajnaújfaluban élnek. Harminc éve házasok. Nagycsaládra, sok gyermekre vágytak, de sokáig nem adatott meg nekik, hogy édesanya és édesapa legyenek. Kilenc évvel ezelőtt egyik hónapról a másikra teljesült a kívánságuk, s léptek egy új, számos örömmel és felelősséggel járó szerepkörbe: nevelőszülők lettek.
Minél több családot ismerek meg, annál inkább azt látom, hogy sokféle útja létezik a családi boldogságnak és a gyermekek szeretetteljes nevelésének. Láttam már kétkezi munkából fenntartott családot és olyat, ahol a szülők művészek, lelkészek, tanárok. Jártam már olyan családnál, ahol 3-4 vagy még több testvér nevelkedett együtt, illetve több generáció élt egy fedél alatt. Találkoztam…
Sokan sokféleképpen vélekednek arról, hogy mennyi idő teljen el két testvér születése között. A gyors egymás utáni (két éven belüli) gyermekvállalásra szavaznak azok, akik úgy gondolják, hogy jobb minél hamarabb, s egyszerre „letudni” a gyereknevelés kezdeti, kimerítő szoptatós, pelenkázós, ringatós, éjszakázós időszakát. Így a testvérek egy korosztályúként könnyebben egymásra hangoldónak, szorosabb lesz köztük a kapcsolat,…
Ez a nagycsaládos interjú is a szokásos módon indult: felkerestem egy házaspárt, akik a gyermekkorukról, a megismerkedésükről és a családalapításról beszéltek. Nagyjából ugyanazt az utat járták be, mint sok más kárpátaljai család: házasságkötés, gyermekvállalás, építkezés, munka. Amikor azonban a jövőbeli tervekről kezdtünk beszélgetni, olyan célt vázoltak fel előttem, amelyet eddig még egyik nagycsaládnál sem hallottam:…
End of content
End of content