A kémia az a terület, amelyben nem igazán jeleskedem. Már a középiskolában is meggyűlt a bajom eme tantárggyal. Létezését és jelentőségét mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül. Két nagy területe, a szerves és szervetlen kémia között pedig különbséget kell tennünk, még akkor is, ha vajmi keveset konyítunk hozzá.
1876-ban nyitotta meg a Vérke-parti városban az Ungvári Szállót Artohi János és Ilona. Az épület nemcsak szállodaként működött, hanem híres volt ásványvizes fürdőjéről is, melyet Lemer Bertalan királyi mérnök tervei alapján építettek meg.
A szórványmagyarság megőrzése időnként szélmalomharcnak tűnik. A megmaradás nem valósulhat meg az ott dolgozó pedagógusok nélkül.
Kárpátalján élni különleges áldás, akkor is, ha az utóbbi időben sokakat kétség gyötör efelől. Aki élt már betonrengetegben, az igazán értékelni tudja, ha reggel felkelve a hegyekre emelheti szemeit, és friss levegőt szippanthat. Ha pihenni szeretnénk, nem kell több száz kilométert utaznunk, hogy elvonuljunk a természetbe. Ezúttal olyasvalaki volt a riportalanyunk, aki „hivatásszerűen” szereti Kárpátalját…
Napjainkban a tiszta víz igazi kincsnek számít.
Az 1920-ban készült képeslap az ungvári Korjatovics-teret ábrázolja. A téren látható színes emberi kavalkád tipikus képe a két világháború közötti időszaknak. A kép érdekessége a többnyelvű felirat: ruszinul, csehül és magyarul olvashatjuk a város és a tér nevét.
Aki vonatra várt mostanában a Királyháza–Bátyú–Királyháza vonalon, amiatt kezdhetett el aggódni, hogy már megint nem a menetrend szerinti személyvonat érkezik, hanem valószínűleg egy tehervonat.
A Perényi család több évszázadon át Kárpátalja legnagyobb földbirtokosa volt, hatalmas birtokai Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékben terültek el.
A félszázadik civil szervezetnél járunk. Sorozatunkban igyekszünk bemutatni a Kárpátalján tevékenykedő egyesületeket, azok tevékenységét, projektjeit, terveit, kapcsolatrendszerét.
Kárpátalján hagyománya van a dohánytermesztésnek. A 30-as években vidékünkön 9000 tonna dohányt termesztettek és szállítottak a munkácsi dohánygyárba, valamint külföldre is. A szovjet időkben a közös gazdaságok folytatták a dohánytermesztést, de a fent említett mennyiséget már nem tudták kitermelni.
End of content
End of content