Heti szinten keresnek otthonról vagy intézetből elszökött tizenéveseket Kárpátalján. Jó esetben pár napon belül előkerülnek, vagy kiderül, hogy egy barátjuknál vagy rokonuknál tartózkodtak. Amikor egy újabb eltűnt kiskorúról adunk hírt, kicsit összeszorul a torkom, hogy vajon miért ment el, netán a családi körülményei olyanok, hogy muszáj volt ehhez folyamodnia?
„Nincs más dolgod, csak az, hogy tanulj. Azon múlik a jövőd, hogy most mennyire igyekszel. Ne rontsd el”
Igen kevés életrajzi adatunk maradt fenn a mezőkaszonyi születésű Gaál Emma festőművészről, aki a feljegyzések szerint 1931-ben kezdett el festeni.
Az utóbbi évek során az Ung folyót választja több tucat hattyú telelőhelynek. Nyáron ugyan csak egy hattyú úszkált a folyón, viszont a minap egy helyi lakos már négy példányt kapott lencsevégre.
Hiába mutatott piros lapot az előző kormánynak a kárpátaljai magyarság 90%-a, az idő előrehaladtával egyre inkább kénytelenek vagyunk belátni: a tartalom a régi, csak a csomagolás változott.
A szinevéri medverezervátum mackói a hideg és a hó ellenére nem alszanak téli álmot. Talán megszokták jó dolgukat: a sok ételt és a megannyi látogatót, akik csak értük utaznak oda.
December első napjaival a téli hideg is beköszöntött. A hóra és a jégre sem az autósok, sem közútkezelők nem voltak felkészülve. Az utakat sajnos nem mindenütt sikerült időben lesózni, így a csúszós utak nem kis fejfájást okoztak a
Csodák márpedig vannak. Mindegy minek nevezzük – isteni gondviselésnek, kegyelemnek, a sors akaratának, megmagyarázhatatlan eseménynek –, tagadhatatlanul léteznek.
A valamikor Európa-szerte ismert kárpátaljai termálfürdők állapotát évtizedek óta elhanyagolják.
Különös esemény zavarta meg 1927. november 18-án Ungvár jó néhány kereskedőjének mindennapját. Egy titokzatos gyászruhás özvegy rendelése okozott fejfájást nekik. Az ügy részletes beszámolóját a Prágai Magyar Hírlap közölte:
End of content
End of content